Egy japán cégnél eltöltött 6 év alatt sikerült közelebbi barátságba férkőzni az SAP rendszerrel, itt Linux és Oracle alapokon. 2000-ben, amikor az első linuxos SAP rendszerünket telepítettük, kedvencünket még SAPDB-nek hívták, és eléggé ismeretlennek számított.

A 6 év alatt a sok küzdelem ellenére sem sikerült megkedvelnem az Oracle-t, annak ellenére, hogy különösebb problémánk nem volt vele, túléltünk pár storage meghibásodást, emberi hibát. A teljesítménye megfelelő, de a rendszer (szerintem) barátságtalan. Voltam egy Oracle performanciaoptimalizálás tanfolyamon (sikerült kibulizni, hogy az ajándékba kapott MS tréningeket legalább 2:1 arányban váltsák be Oracle tréningnapokra :), de még így sem lett a házi kedvenc.

Konkrétan milyen gondjaim voltak az Oracle rendszerrel?

• az állandó nyűglődés a kézi storage karbantartással (táblatér, extensek stb.)
• a memóriakezelés átláthatatlansága (legalábbis számomra)
• lassú reorganizáció
• JAVA telepítő
• és bár ez általában nem az én gondom volt, de nagyon drága licensz

Mivel az MSSQL részemről kilőve, az Oracle mellett még a DB2 illetve SAPDB/MaxDB rúgott labdába. A DB2 sem volt túl szimpatikus, így gondoltam egy próbát megér, elmegyek egy MaxDB tanfolyamra (ADM515).
Magyarországon sajnos nincs még MaxDB tanfolyam, úgyhogy az SAP fellegvárában, Walldorfban ismerkedtem meg közelebbről a rendszerrel.

Ami hirtelen átjött a tréningen:

• nagyon egyszerűen átlátható struktúra
• könnyen kezelhető
• nincs szükség reorganizációra
• automatikus storage terheléselosztás

Elég szimpatikus kezdés...